Amikor az újságírás jövőjéről beszélük, Magyarországon elsőként a médiatér politikai gyarmatosítása szokott felmerülni, és jogosan. De nem csak politikai fronton van nehéz helyzetben a minőségi újságírás, megváltozott a médiaszakma alapvető működése.
Amikor az újságírás jövőjéről beszélük, Magyarországon elsőként a médiatér politikai gyarmatosítása szokott felmerülni, és jogosan. De nem csak politikai fronton van nehéz helyzetben a minőségi újságírás, megváltozott a médiaszakma alapvető működése. Már nem minőségben vagy gyorsaságban versenyzünk a figyelmért és a forrásokért, hanem volumenben: az óriási zajban az hallatszik jobban és az kaparint meg több erőforrást, aki hangosabb és minél nagyobb mennyiségben pumpál ki magából tartalmat.
Ebbe a robbanékony helyzetbe lép be a generatív mesterséges intelligencia, amely azt ígéri, hogy a világ összes tudását magába sűríti. A ChatGPT például a klasszikus keresők és források helyett egy válaszautomatát ajánl a felhasználónak. Ez aláássa azt a kereszthivatkozási, forráskezelési modellt, amire az internet valójában épült, és ami elengedhetetlen a minőségi újságíráshoz.
A mennyiségi versenyben a mesterséges intelligenciával előállított, félrevezető, sokszor hazug és gyatra minőségű tartalmak köbkilométereivel kell megküzdeni minden nap, úgy az olvasóknak mint a médiamunkásoknak.
Sok szakember tart attól, hogy az új technológia elveszi a megélhetésüket is. A képalkotó mesterséges intelligencia a grafikusokat, fotósokat akarja kiváltani; a szöveggenerátorok újságírók munkáját veszélyeztetik. Bár ezek a technológiák egyelőre bizonytalanok, a félelem nem alaptalan: a fordítószakmát már a feje tetejére állította az automatikus fordítás, annak ellenére, hogy a legjobb nyelvi modellek sem közelítik meg egy professzionális tolmács munkájának színvonalát.
A Középidő legfrissebb adásában arról van szó, mire lehet számítani a mesterséges intelligenciától, milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket tartogat a minőségi média számára.
Miriam Rasch holland filozófus, akinek magyarul is megjelent Súrlódás című könyve a dataizmus koráról, az adat-központú működés problémájáról szól. Miriam a Willem de Kooning Academián tanít Rotterdamban, és az Eurozine szerkesztői bizottságának tagja.
Luka Lisjak Gabrijelčič szlovén történész, a Razpotja című folyóirat főszerkesztője és szintén tagja az Eurozine szerkesztőbizottságának. Luka hétpróbás fordító is, aki jópár éve dolgozik fordító szoftverekkel négy nyelv között.
Mustafa Ünlü pedig török dokumentumfilmes és könyvkiadó, többek között a T24 hírportál és a K24 kulturális portál kiadója, amelyek az egyre szűkülő és szigorodó török nyilvánosságban is fenntartják a függetlenségüket.
Ma a lengyel fővárosból jelentkezünk, ahol a Varsói Osztrák Kulturális Fórum lát minket vendégül.
Ez a műsor az Eurozine produkciója. Ha még nem hallottál az Eurozine-ről, akkor spuri, azonnal nézd meg a weboldalunkat! Ez a remek online magazin hiányterméket árul, méghozzá ingyen: minőségi lassú újságírást mindarról, amiről érdemes az embernek gondolkodni. Európa-szerte 100-nál is több partnerlapot szemlézünk és fordítunk angolra, illetve saját tartalmainkkal mutatjuk az utat a digitális zajban.
A talk show az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül.
Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények csak a felszólalóké és a szerzőké, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.
Köszönjük a CEU budapesti könyvtárának, hogy vendégül látott minket!
A migráció egy évtizede áll a magyar belpolitika közzéppontájban. 2015 óta Orbán Viktor azon veri az asztalt, hogy minél kevesebb embert szabad máshonnan beengedni Európába, miközben Európa munkaerő-hiánnyal küszködik és nem tudni, hogyan fogják a roskadozó jóléti rendszerek eltartani az egyre öregedő lakosságot.
Ki dönti el, valami művészet-e, és hogy az a művészet értékes-e? Ki képviselhet egy intézményt, egy nemzetet, egy népet akár a maga műalkotásával, és mások miért nem? És legfőképpen: ki fizessen érte?
A turizmus megállíthatatlanul növekszik. A szállásadók és a helyi lakosok ezért ellenérdekelté váltak a nagyvárosokban. Kit és hogyan kell szabályozni? Hova vezet a drasztikus tiltás, elutasítás? A turistákat kell megnevelni vagy adjuk nekik a belvárosokat?
Európa erdei lángokban állnak, és a klímaváltozás ront a helyzeten. Egy tűzoltó alezredes, egy elemző és egy olas-spanyol újságíró beszélgetnek.
