Magyarország a vizek országa volt, de ez mára a múlté. 2022-ben és 2024-ben rekordméretű aszályok sújtották az országot, a tavalyi kukorica és napraforgó-termés katasztrofálisra sikerült, és több helyen már az ivóvíz-ellátás is veszélybe került.

A 2024-es termés 15 éve a legrosszabb volt, szeptemberig a kurkoricaföldek negyedén jelentettek aszályt, a napraforgótábláknak több, mint ötödén. Közel 400 ezer hektáron okozott kárt a tavalyi szárazság, és ez nem egyszeri eset: a 2022-es aszály közel 690 ezer hektáron vitte el a termést, és a szárazság nyomán az erdő- és bozóttüzek 750 ezer hektárnyi területet égettek le.

2025-ben már a téli csapadék is töredéke volt az éves várt mennyiségnek, tavasszal pedig szinte nem is esett eső. Az utóbbi hetek nagy viharai enyhítettek kicsit az aszályon, de van, ahol takarmánynak learatták az éretlen kukoricát – hogy a szárát megérleljék silónak, ha már a termése úgysem érik be.

De a kiszáradás nem csak Magyarországot érinti.

Évek óta egekben az olívaolaj ára, mert Dél-Európa vízhiánnyal küszködik; 2020-ban az ukrán termés tekintélyes része megsemmisült, Besszarábiában például a teljes gabonatermés kiégett. Ez az a gabona, amit az ukránok javarészt a Közel-Keletre, Kínába és Afrikába exportálnak, amikor tudnak, és százmilliók élelmezését látják el vele.

Időjáráskutatók szerint az északi féltekén hússzor akkora az esélye az aszályoknak, mint száz évvel ezelőtt. A rangos Science magazin egyik tanulmánya szerint minden évben egy Szlovákia méretű terület szárad ki a földön. És ez nem csak a mezőgazdaságot érinti: már Magyarországon is előfordulnak nyári ivóvíz-korlátozások, így például Solymáron, Solymáron, Szentendrén, Pomázon, Budakalászon és Pilisborosjenőn.

De mégis hogyan jutottunk odáig, hogy a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának kihelyezett ülését Nagykörűnél a Tisza kiszáradt medrében tartják meg? Egy olyan országban, ahol sokszáz éven keresztül éppen a víztöbblet volt jellemző?

Emberi tényező

Részben a klímaváltozás miatt, részben pedig a Föld mágneses tengelyének változása miatt mifelénk és a tágabb régiónkban egyre kevesebbet esik az eső. Ezek globális méretű, megállíthatatlan folyamatok, amelyekre azonban fel lehet készülni.

Egy másik fontos faktor viszont a vízszabályozás kérdése: az 1800-as évek a nagy folyamszabályozások kora volt, amikor az árvizek fenyegették az egyre növekvő településeket. Az Alföldnek tekintélyes része volt vagy közvetlen árterület, vagy árterekkel átszőtt nagyobb régiók része, azaz az édesvíz és az itt leszivárgó talajvíz hatalmas mennyiségben állt rendelkezésre.

A folyamszabályozások logikája pedig az volt, hogy az esővizet minél hamarabb le kell vezetni, és minél nagyobb és szabályozottabb mederbe irányítani, amelyek levezetik az ország területéről a felesleget. Kétszáz évvel később azonban nem a felesleggel, hanem a súlyos hiánnyal küzdünk.

A vizes élőhelyek nagy részét felszámoltuk; az árterek, lápok lezsugorodtak, és ezek felületével együtt csökkent annak a víznek a mennyisége is, ami le tud szivárogni a talajvíz mélyebb rétegeibe és tágabb térségeket egészségesen tarthat. Hab a tortán, hogy minél kisebbek a vizes felületek, annál nehezebben megküzdeni a növekvő hőséggel, hiszen nincs, ami párologtatással elvonja a hőt. A helyi esők is megtizedelődtek.

Megkezdődött a korrekció

A Vízügyi Hatóság pár éve jelentős lépéseket tesz annak érdekében, hogy ezt a tendenciát megfordítsa. Idén tavasszal a földek elárasztására biztatta a gazdákat ahelyett, hogy szó nélkül elvezetné a víztöbbletet. Egyre többen látják úgy, hogy az országnak át kell állnia egy vízmegtartó gazdálkodási módra – és erre vannak történelmi tapasztalataink és kutatási eredményeink is. Évtizedes jelentőségű fejlemény, hogy ezt most a hatóságok és az agrárpolitika is vállára vette.

Emellé jön még az Európai Unió, a maga közel ezermilliárd eurójával, amit az aszálykárosult gazdálkodók megsegítésére mozgósít – ebből több, mint 16 millió euró, azaz több, mint hat és félmilliárd forint jut majd a magyar gazdáknak.

A föld-alapú támogatásokat is átalakította az EU, amire korábban csak azok voltak jogosultak, akiknek tavasszal nem állt a víz a földjén. Ez újabb fontos akadályt hárít el az útból.

De emellé arra is szükség van, hogy a gazdálkodók, különösen az ipari növénytermesztés nagyvadai is rá vegyék magukat, hogy sebességet váltsanak. És ez nem csak az élelmiszer-termelés miatt is fontos, de azért is, mert a talajvíz eltűnésével az ivóvíz-készletek is veszélybe kerülnek Magyarországon.

Fogy az iható víz

A magyar háztartások 98 %-ában van vezetékes víz, és bár vannak helyi problémák, az települések elsöprő többségén kiváló minőségű az, ami a csapból folyik. És ennek elég nagy a tétje, mert a palackozott vizek közül az olcsóbbak is többszázszor annyiba kerülnek, mint ugyanennyi vezetékes ivóvíz, ami éves szinten sok-ízezres, akár százeres költséget is jelenthet egy-egy háztartásnak.

A magyarok 1993-ban még fejenként évi 7 liter ásványvizet fogyasztottak – ez 2013-ra 116 liter lett, 2023-ban pedig 106 liter. És sajnos nincs arra garancia, hogy a vezetékes víz bármennyivel is jobb minőségű: mikroműanyagokat, vegyi anyagokat, akár kórokozókat is tartalmazhatnak. Nem is beszélve az egyszer használatos műanyag szemétről, amivel járnak. A vízszűrőket sem teremtette mind egyformának a Jóisten: különösen problémásak a cserélhető kazettás vízszűrő kancsók és kulacsok, plána, hogy a legtöbb fogyasztónak gőze sincs, mikor kéne cserélnie a fitert.

Mit tegyen hát az egyszeri fogyasztó, ha nem akar pórul járni? Hallgasson a vendégeinkre, akik elmondják, mire figyeljen, honnan tájékozódjon:

Vendégek

Simon Gergely vegyianyag szakértő, a magyar Greenpeace és a brüsszeli Pesticide Action Network Europe munkatársa, aki a vegyszerek élőhelyekre és az emberi egészségre gyakorolt hatásával foglakozik.

Oana Filip kulturális újságíró, a román Scena9 online magazin munkatársa. Szenvedélye a vidéki élet, a mémek és az egzisztenciális kérdések, és az elmúlt hónapokban nagyon sokat foglalkozott az ivóvíz és a természetes vizek témájával.

Pápai Gergely Áron dokumentumfilmes, az Átlátszó videó rovatának vezetője. Rendszeresen publikál korrupcióról, átláthatóságról és zöld témákról. Tavaly augusztusban nagyot ment az alföldi aszályról készített rövid videója, és több filmje foglalkozik talajvíz-szennyezéssel, vizes élőhelyekkel és a vízgazdálkodás témájával.

Köszönjük a Társadalomtudományi Kutatóintézet Könyvtárának, hogy vendégül lát ma minket! Töltsétek csőre a kulacsokat, kezdünk!

Tiszta viszonyok

Ez a műsor az Eurozine és a Display Europe produkciója. Média partnerekink a bécsi Okto TV és Magyarországon az Átlátszó.

Ez a talk show az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül.

Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények a megszólalók és a szerzők sajátja, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.

További olvasnivalók

A csapvíz minőségéről a Pénzcentrumon

A HVG riportjai aszályról, vízvisszatartásról és éghajlatkutatásról

A címlapfotó Thomas Castelazo munkája, a Wikimedia Commonson jelent meg.