Soha nem született ennyire kevés gyerek Magyarországon. Mi a baj a népességfogyással és miről tehetnek a szingli hordák?
A Fidesz a ’90-es évek vége óta veri a tam-tamot, hogy fogy a magyar. A két szoba, három gyerek, négy kerék programja az első Fidesz-FKGP kormánykoalíció idején ütötte fel a fejét, és azóta újabb és újabb mutációkat produkál. 2006-ban frappánsan megmondta Mikola István, hajdani kórházigazgató, akkor éppen Orbán Viktor miniszterelnök-helyettes jelöltje, hogy “igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát.”
Mert a jobboldallal szemben állóknak
„Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy technó.”
Ennél talán még szebben fogalmazta meg ugyanezt a tudatállapotot Kövér László 2015-ben a Fidesz kongresszusán:
“Azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk.”
Később több formátumban elmondta azt is, hogy
„A világ azoké, akik teleszülik.”
Ez elhangzott Kövértől a Parlamentben is, illetve korábban egy szatmári faluban, Cégénydányádon, ahol éppen szobrot avattak a híresen gyermektelen Kölcsey Ferenc emlékére. Ez a híres formula a Trianon utáni kisebbségpolitika szállóigéjévé vált. Zöldi László a Médianaplóban írta meg , hogy “a két világháború között Márton Áron, az erdélyi katolikusok legendás püspöke arról beszélt, hogy ‘Erdélyt azok a román asszonyok hódították meg, akik szültek, és azok a magyar asszonyok veszítették el, akik nem szültek.'”
Ravasz László, az Erdélyből Magyarországra áttelepült református püspök párolta le ezt a gondolatot eképpen: „Azé lesz Erdély, aki teleszüli.”
Ebből szépen ki is világlik, hogy mi áll a gyerekszülési propaganda központjában: a hatalom alapja, hogy hány ember felett uralkodnak, vagy jobb esetben hány embert képviselnek az adott politikai szereplők. Ez alapján kapnak szavazati jogot a nemzetközi intézményekben, ez alapján osztják a lapot a tárgyalásoknál, és persze tekintélyes részben ezen múlik egy ország gazdasági és katonai súlya is – bár ebben azért van némi mozgástér.
2024-ben született a legkevesebb gyerek, amióta egyáltalán statisztikát vezetnek. De a demográfiai pánik ennél jóval régebben foglalkoztatja a magyarokat. Az elmúlt kétszáz évben folyamatosan ott lebegett a magyar politikai élet felett a nemzethalál jóslata, amelyről Johann Gottfried Herder német filozófus 1791-ben odavetett egy megjegyzést egy más témájú fejtegetés közepén – és a magyarság azóta is ezen szorong.
Mára általános politikai fegyverré vált a kérdés, hogy ki, mikor és hány gyereket szül, illetve nevel. A Fidesz-kormány szociálpolitikája a tehetős nagycsaládoknak kedvez, és rajtuk kívül lehetőleg senki másnak. Orbán legutóbbi bejelentése is a két- vagy többgyermekes édesanyáknak ígér jövedelemadó-mentességet. Aki egykézik, bármilyen okból, az kimarad a jóból.
Az elmúlt tizenöt évben az egyéni jogon járó támogatásokat felváltották az adókedvezmények, amelyek aránytalanul jutalmazzák az eleve sokat keresőket, akiknek a legkisebb szüksége van erre. A CSOK és hozzá hasonló támogatások igazából csak azok számára vehetőek igénybe, akik nincsenek eleve nehéz anyagi helyzetben, és egyáltalán szóba jön náluk az ingatlan- vagy autóvásárlás. Ráadásul a három-négy-ötgyermekes családok utáni hajsza egyik szakpolitikai mellékhatása, hogy éppen abban nem segít senki, hogy az első, második gyerekek megszülessenek – ezt találta a Középidő mai megszólalója, Kristijan Fidanovski a pronatalista szociálpolitikákat kutatja a visegrádi országokban.
Magyarországon egészen addig szent és sérthetetlen egy gyerek, amíg meg nem születik. Onnantól kezdve viszont hirtelen élesen elválnak egymástól a tehetős családok sarjai a többiektől. Balog Zoltán egykori emberi erőforrás miniszter 2014-ben a Népesedési Kerekasztal ülésén jelentette ki, hogy:
“Vannak olyan északkelet-borsodi meg Északkelet-Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térségek, ahol ez (ti. a termékenységi ráta – a szerk.) eléri a 2,39-et, ami egy abszolút pozitív trend lenne egyébként, hogyha ezek a gyerekek olyan családokba születnének, hogy azok a hátrányok, amiket örökölnek, azok azt jelzik, hogy nem a társadalom, az életminőség javításához fognak hozzájárulni.”
Balog Zoltán itt kivételes önmegtartóztatásról tett tanúbizonyságot, hiszen másutt jóval nyíltabban foglamazott: például úgy, hogy
“A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”
Ugyez a Balog Zoltán volt, aki az évtizeden át a gondozásba vett gyerekeket molesztáló gyermekotthon-igazgató jogerősen elítélt bűntársát, K. Endrét elnöki kegyelemre felterjesztette, és azóta is dunamelléki püspökként és a református zsinat elnökeként működik.
Balog Zoltán minisztersége alatt nem vizsgálták ki, nem is reformálták meg a gyermekvédelmi intézményrendszert, viszont felpörgött a gyermekelvételek gyakorlata, amikor például pusztán anyagi okokból, törvényellenesen emelnek ki gyerekeket a családjaikból, ezzel életre szóló traumát okozva.
Sok kisbabát a születése után a kórházból sem adnak ki az édesanyáknak, dacára annak, hogy az államnak kötelessége volna támogatást biztosítani, hogy a családok együtt maradhassanak. Ehelyett a gyerekeket elveszik a nélkülöző családoktól. Ezeket a gyerekeket pedig kezelésbe veszi a gyermekvédelmi rendszer, ahol sok elkötelezett és jószándékú szakember között, a rendszer óriási foghíjaiban megbújhatnak a bicskei gyermekotthon-igazgatóhoz hasonló ragadozók – és egyre-másra kerülnek is elő ilyen esetek mind állami, mind egyházi fenntartású intézményekből.
Ugyanekkor az egyedülállók örökbefogadását megnehezítették 2021 óta, a kérelmeket miniszteri elbíráláshoz kötik. Ezzel akarják elejét venni, hogy azonos nemű párok fogadjanak örökbe gyerekeket. Erről Gulyás Gergely nemrég azt mondta egy kormányinfón, hogy
“a kormánynak nincsenek érvei az állami intézmények mellett a homoszexuális párokkal szemben, mert soha nem is állítottak ilyet, vagyis nem foglaltak állást a kérdésben”.
A kormányszóvivő szerint a kormány, amely ellehetetlenítette a melegek örökbefogadását, nem fogalmazott meg kritikát. Csak ellehetetlenítette.
A valóban megszülető gyerekek jóval kevesebbet számítanak ebben a hajszában, mint az elképzelt gyerekek, és ezt a különbözetet a kormányzat szemmel láthatóan a húszas-harmincas nőkön akarja behajtani. A népesedési diskurzusban ugyanis egyértelműen a nőket hibáztatják, a nők állítólagos önmegvalósítását látják problémának a konzervatív oldal kiemelkedő alakjai, mint a költő és műfordító Kovács Ákos, aki szerint
“A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak … ”
Hanem, így a haza bölcse:
“A női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk, valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni.”
.png)
A születések száma Európa-szerte folyamatosan csökken, és a gyermekvállaló életkor egyre későbbre tolódik – a legutóbbi eurostat adatok 29 éves kör fölé teszik az első gyereküket vállaló nők átlagéletkorát Európában.
Magyarország ennek valamivel fölé is lő: a KSH szerint az első gyereket szülők átlagéletkora 1990-ben még 23 év volt, mára 30 fölött van.
Forrás: KSH
A női életkilátások jócskán megváltoztak, és a társadalmi változás egyik katalizátora lehet a 2008 óta újabb és újabb hullámokban jelentkező gazdasági válság, amely a nyolcvanas években születettek élet- és pályakezdését keresztülvágta, majd az azóta felnövő generációk is megkapták a maguk nehézségeit.
A gyerekvállalás egy mélyen személyes és intim kérdés, amiben a külső tényezőknek nagy szerepe van, de a politikai beavatkozásoknak egészen tragikus következményei lehetnek – így például a hatvanas évek kommunista abortusztilalmának Magyarországon, vagy a Ceaucescu-rendszer pokoli gyermekotthonai, ahol egészen megdöbbentő állapotok uralkodtak, miközben a szocialista Románia azt hajtogatta, hogy minden gyereket meg kell szülni, mert majd az állam gondoskodik róluk.
A népesedéspolitika önmagában még nem kellene azt jelentse, hogy a hatalom erőszakkal beavatkozik az állampolgárok legbensőségesebb magánéletébe. Sokszor azonban inkább propaganda eszközként szolgál, mint komolyan vehető társadalmi programként.
A gyermektelen nők szapulása olcsó politikai portéka, pedig nincs szó újdonságról: Ausztriában például a nők 29,1%-a volt gyermektelen 1900-ban.
Ugyanakkor ehhez fogható nyomás nem nehezedik a férfiakra, pedig az ő gyermekvállalási hajlandóságuk rendre alulmarad a nőkén.
Számos kutatás mutatja, hogy míg a kisgyermekes anyák kilátásai bezuhannak a gyerekvállalással, férfiak kereseti- és karrier lehetőségei azonnal javulnak tőle. Gerlinde Mauerer szociológus a családon belüli munkamegosztást is kutatja, ő is megszólal a Középidő mai adásában.
Beszélgetünk majd arról, ki tarthatná el a jóléti rendszereket, ha a népesség csökken; hogyan lehetne kiegyensúlyozni a gyerekvállalással járó feladatokat és terheket, és hogy mi a helyzet a bevándorlással.
De hiszen hiába esik a születésszám szerte a fejlett világban, Németországtól és az Egyesült Államoktól Japánig és Dél-Koreáig, a földön jelenleg is 8 milliárd ember él, sokkal több, mint valaha. A népesedési trendekkel kapcsolatban a statisztikusok óvatosságra intenek. Konkrétan az a statisztikus is, aki a mai adásban megszólal.
Dr. Regina Fuchs az Osztrák Statisztikai Hivatal Népesedési Osztályát vezeti. Itt tartják számon a demográfiai, egészségügyi, munkaerő-piaci, oktatási, életkörülményekkel, kutatással és digitalizációval kapcsolatos adatokat. Emellett ő az Osztrák Mikroadat-központtal (AMDC) tudományos osztályáért felel.
Kristijan Fidanovski a University College Londonban, illetve a Georgetown Universityn tanult kelet-európa és eurázsiai politikáról. Most épp az Oxfordi Egyetemen doktorál szociálpolitika és demográfia témakörben.
Dr. Gerlinde Mauerer a Bécsi Egyetem szociológiai tanszékének vezető kutatója. Elsősorban a nemek és a család, az empirikus szociológia, az egészségügy és a társadalmi egyenlőtlenségek, illetve a férfiképek témakörében végez kutatásokat.
Köszönjük a Kaffesatz közösségi kávézónak és a Gleis 21 háznak, hogy vendégül látott minket a bécsi Sonnwendviertelben!
Ez a műsor az Eurozine és a Display Europe produkciója. Média partnerekink a bécsi Okto TV és Magyarországon az Átlátszó.
Ez a talk show az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül. Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények csak a felszólalóké és a szerzőké, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.
A magyar kormány nyíltan az orosz invázió pártját fogja és ezért lobbizik az EU-ban. Három év teljes körű háború után Ukrajna most kulcsfontosságú szövetségest veszített Trump hatalomra kerülésével. kihez fordulnak, milyen stratégiát választanak az ukránok most?
Hordhat-e hidzsábot egy európai bíró vagy rendőr? Voltak-e muszlimok a magyarokkal Vereckénél? Kinek a szenvedése számít többet, egy muszlimé, egy zsidóé vagy egy keresztényé?
Fellélegzett a nemzetközi közvélemény: Izrael tűzszüneti megállapodást kötött a Hamásszal. Sok európai azért is örül, hogy most egy ideig nem kell erről a konfliktusról gondolkodnia. A Középidő új, páros adásában megnézzük, miért nem értjük, nem merjük érteni a kérdést.
Egyre kevesebb a törvényes lehetőség a tüntetésre, és ezeknek egyre kevesebb a hatása. Meddig mehet el a tiltakozás egy elnyomó rendszerben?
