Pár napja fellélegzett a nemzetközi közvélemény: Izrael tűzszüneti megállapodást kötött a Hamásszal. Sok európai nem csak az öldöklés szüneteltetésének örül, hanem annak is, hogy most nem kell erről a mérgező konfliktusról gondolkodnia. A Középidő új, páros adásában megnézzük, miért nem értjük, nem merjük érteni a kérdést.

Palesztina és Izrael konfliktusa feszült téma egész Európában, bár mindenütt helyi fűszerezéssel tálalják a különféle változatokat. Ez a patthelyzet évtizedek óta beállt, de a 2023 októberi terrortámadások óta még sokkal mérgezőbbé vált a diskurzus.

Az ezredforduló előtt a baloldaliak hagyományosan támogatóbbak voltak a palesztin függetlenség ügyében, míg a konzervatívok inkább az izraeli nézőpontot vették át. Ez a kettősség mára feloldódott, de a kérdés maga is kiéleződött. A leghangosabb megszólalók jellemzően szélsőségeket képviselnek, a kettő között pedig egyre többen egyszerűen tartózkodnak a témától.

Egy félórás beszélgetésben nem igazságot tudunk tenni ebben a történelmi léptékű kérdésben. Azt azonban megvizsgálhatjuk, mitől ilyen terhelt ez a téma.

Összefonódó gyűlöletek

Ennek kettős oka van: az antiszemitizmus és a muszlimellenesség kettős spirálja a keresztény európa politikai DNS-ének része. Ezek az ideológiák több mint ezer éven át befolyásolták Európa keresztény részeinek politikáját, és mindigis bűnbaknak, közös ellenségnek használták őket. Ez az örökség azokat is terheli, akik nem akarnak ezeknek a gyűlölethagyományoknak a csapdájába esni.

Ma ennek a kettős spirálnak a régebbi tagját beszéljük át, és ha sikerül valahogy elkerülnünk a kultúrharcosok pallosát, akkor a következő adásban a muszlimellenességről lesz szó.

Kétezer év mutációi

Az antiszemitizmus az elmúlt kétezer évben sokféle alakot és formát öltött. A 4. századi zsidógyűlölő Aranyszájú Szent János keresztény propagandájától a vallásújító Luther Márton gyűlölködő röpiratain át a kora újkor politikai, társadalmi és gazdasági antiszemitizmusáig, amiből a 19-20. századra faji ideológiát eszkábáltak. 

Sokan hitték azt, hogy a II. világháború és a Holokauszt ipari léptékű népirtása után Európa végre leszámol majd a maga bűzös múltjával. Erre sokan tettek erőfeszítést, valóban azonban az antiszemitizmus soha nem tűnt el teljesen a kontinensről, és ma újra erősödik Európában. 

A kereszteshadjáratokat elindító II. Orbán pápatól az antiszemita kampányelemeket hasznosító Orbán Viktorig hosszú út vezetett idáig. A 19-20. századi faji alapú gyűlöletkampányoknak számos elemét átértelmezték, áthangszerezlét arabellenes szólamokká. Más elemek megmaradtak, és némasípként hergelik velük a közönség arra fogékony tagjait akár Soros György és az általa támogatott civilek ellen akár a “körúton belüli értelmiségiek” ellen, vagy egészen extrém esetben űrlézerek és gyíkemberek rémképeivel.

Hol válik el a kritika a gyűlölettől?

Szóval hogy néz ki ma az antiszemitizmus? Már a definíció kiválasztása is politikai kérdés lehet.

A Holokauszt Emlékszövetség szerint „az antiszemitizmus a zsidókkal kapcsolatos bizonyos felfogás, amely a zsidókkal szembeni gyűlöletként nyilvánulhat meg. Az antiszemitizmus retorikai és fizikai megnyilvánulásai zsidó vagy nem zsidó személyek és/vagy tulajdonuk, zsidó közösségi intézmények és vallási létesítmények ellen irányulnak”.

Jelenti-e ez azt, hogy Izrael kormányát sem szabad kritizálni? Ez Benjamin Netanjahu Likud pártjának álláspontja, bár ezzel izraeli tiltakozók tömegei sem értekenek egyet – ahogyan az Orbán-rendszer sem képviseli az összes magyart.

A magyarok különös helyzetben vannak most: amióta az oroszok teljes erővel lerohanták Ukrajnát, a magyar kormány békepártinak adja el magát, ezzel fúrja az ukránok támogatását és támogatja valójában a Kreml irányvonalát. Ezzel szemben Orbán teljes mellszélességgel kiáll az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu mellett, még akkor is, amikor a Hágai Büntetőbíróság elfogatóparancsot ad ki ellene a háborús bűncselekményekben játszott szerepe miatt. Ez inkább tűnik politikai szövetségnek két autoriter hajlamú vezető között, mint morális választásnak.

Mostanáig a hivatalos osztrák álláspont ezzel szemben az volt, hogy Izraelt államot kiritzálni önmagában nem antiszemitizmus, amennyiben ez más államokkal szemben megfogalmazott kritikához mérhető. Ez a kimért bölcsesség azonban nehezen alkalmazható, amikor a gyűlöletcsoportok jellemzően minden alkalmat és kiskaput kihasználnak a félelemkeltéshez és a bűnbakképzéshez. Hogyan különböztessük meg tehát a kritikát és a gyűlöletet? És hogyan kezdjünk el tájékozódni a témában?

Ebben az adásban három kiváló vendég segít tájékozódni ezen nehéz terepen.

Vendégek

Helga Embacher professzor a Salzburgi Egyetemen tanít, kutatási területe a nemzetiszocializmus, az antiszemitizmus történele, a zsidó történelem és Izrael.

Johann Kneihs 1980 óta dolgozik újságíróként, az utóbbi években két ausztriai zenei fesztivál, a Glatt&Verkehrt és az újonnan létrehozott Sankt Pölten-i Jewish Weekends fesztivál programját is szervezi.

Lidia Zessin-Jurek a Stocktoni Egyetem holokauszt- és népirtás-tanulmányok adjunktusa. Lengyel történész és író, aki jelenleg New Yerseyben dolgozik. Kutatásai a holokauszt és a Gulag emlékezetét, a kényszermigrációt és a menekülthullámokat vizsgálják.

Ezt az adást Bécsben az Alte Schmiede Kunstverein, Budapesten pedig az Andrássy Egyetem látta vendégül. Köszönjük nekik!

Olvasnivaló

Magyarul Komoróczy Géza munkái meghatározóak a zsidó történelem témakörében. Kezdőknek itt egy rövid cikk az a zsidó-keresztény vallásvitákról az ókorban és a kora középkorban. Esettanulmányként érdemes elolvasni az Eger Memorial cikkét az egri zsidó polgárokról. Komoróczy Géza két kötetes munkája, A zsidók története Magyarországon alapvető olvasmány.

Aki inkább hallgatna irodalmat, az Megyeri Jonáthán videóival is kezdhet, vagy ha ért angolul, Henry Abramson szórakoztató és dinamikus videói jó kiindulópontot jelentenek, például a zsidó közékorról szóló bevezető előadás, amelyben elmagyarázza, hogyan és miért élvezhettek a középkori zsidók jelentős autonómiát és biztonságot a muszlim országokban, és miért üldözték őket olyan hevesen a keresztény hatalmak.

Professzor Helga Embacher’s kutatásiból itt lehet olvasni, Lidia-Zessin Jurek pedig itt írt  a Varsói gettólázadás 80. évfordulója körüli politikai feszültségekről. Märta Bonde összegyűjtött egy sor érdekes írást Rephrase and erase címmel. Hilda Dayan és Jolande Yansen cikke az antiszemitizmus, a palesztin-ellenes rasszizmus és Európa viszonyáról írt az Eurozine-be.

A produkció

Ez a műsor az eurozine.comEurozine produkciója. Ez a remek online magazin hiányterméket árul, méghozzá ingyen: minőségi lassú újságírást mindarról, amiről érdemes az embernek gondolkodni. 

Média partnerekink a bécsi Okto TV és Magyarországon az Átlátszó.

Ez a talk show az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül.

Az itt kifejtett nézetek és vélemények csak a felszólalóké és a szerzőké, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.