Az internet az emberiség egyik legnagyobb találmánya – olyan lenyűgöző technológiai áttörések mellett, mint az eke, a vízöblítéses vécé, a demokrácia és az intim betétek. Ugyanakkor a digitalizáció a feje tetejére állította a világot, és nem csak a jó értelemben.

Minden korábban érvényesnek hitt jelentés, megszokás átalakul. Az online vásárlás példátlan kénylelmet ígér a fogyasztónak. Cserébe a digitális kereskedő monstrumok korlátozzák a piaci versenyt, sokszor rémesen bánnak az alkalmazottaikkal, a sok  házhozszállítás pedig rengeteg plusz szennyezéssel jár és többletszemetet termel. És ez csak pár példa a sok-sok etikai, gazdasági és ökológiai kérdés közül.

Hogy lett a világinternetekből ez a rémregény?

A Big Tech kifejezés 2013 körül kapott lábra – akkoriban már közgazdászok figyelmeztettek arra, hogy a túl laza szabályozás jelentős hatalomkoncentrációhoz vezethet a digitális piacokon. A 2007-2008-as pénzügyi válságban ugyanis, amhogyan a hagyományos üzleti modellek megrendültek, a digitális kereskedelem és reklámipar véres kézzel gyarmatosította ezeket a területeket az éppen felnövő, ezredfordulós generáció körében.

A Big Tech kifejezés aztán egészen új, baljóslatú felhangot kapott a 2016-os amerikai választások idején, amikor illegális orosz beavatkozásra derült fény. Többmillió felhasználó adataival kereskedtek közösségi médiaplatformok, amit aztán a rosszhiszemű vásárlók a választók célzott befolásolására használtak fel.

Az uralkodó üzleti modell a figyelem gyarmatosításán, a függőség kialakításán és az adataiddal való kufárkodáson alapszik.

És mivel az okoseszközeinket mindenhová magunkkal hurcoljuk, akinek elég hatalma van hozzá, számoltalanul figyelhet meg minket, bármilyen helyzetben.

Ki szabályozhat?

Fontos különbség az Egyesült Államok és az Európai Unió között, hogy az USA régóta vonakodik alaposan szabályozni a digitális üzletet. A 90-es években ez a hozzáállás még az új iparág növekedését volt hivatott ösztönözni. Mára ez bénító hiányosság. Az EU viszont  élen jár a fogyasztóvédelem, az adat- és biztonsági szabályozás terén, és az idén kezdődött parlamenti ciklusban sok képviselő reméli, hogy alaposabban be tudnak majd avatkozni a digitális politika területén.

Vendégeink

A mai adásban egy aktív és egy volt EP képviselő, illetve egy digitális stratéga beszélget politikai beavatkozásról, kritikus infrastruktúráról és arról, mit kellene az EU-nak tennie.

Christian Ehler német politikus, 2004 óta az Európai Parlament képviselője az Európai Néppárt színeiben. 2022 óta vezeti a parlament STOA nevű, a tudomány és technológia jövőjével foglalkozó testületét. Ő hívta meg a Középidő stábját a brüsszeli Európa Parlamentbe beszélgetni. Nem gyakran látunk ilyet Magyarországon, hogy konzervatív politikus elébe megy a kérdésnek.

Karen Melchior dán politikus, a 2019-2024-es Európai Parlament leköszönt képviselője. Az Európai Parlament harmadik legnagyobb képviselőcsoportjának, a Renew Europe-nak a tagjaként dolgozott idén nyárig.

Alice Stollmeyer a Defend Democracy alapítója és ügyvezető igazgatója. Korábban politikai tanácsadó és digitális stratéga volt, most a demokrácia, a technológia és a hibrid fenyegetések témakörében dolgozik.

Produkció

Ez a műsor az Eurozine produkciója. Ha még nem hallottál az Eurozine-ről, akkor spuri, azonnal nézd meg a weboldalunkat! Ez a remek online magazin hiányterméket árul, méghozzá ingyen: minőségi lassú újságírást mindarról, amiről érdemes az embernek gondolkodni. Európa-szerte 100-nál is több partnerlapot szemlézünk és fordítunk angolra, illetve saját tartalmainkkal mutatjuk az utat a digitális zajban.

A talk show az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül.

Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények csak a felszólalóké és a szerzőké, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.

Köszönjük a CEU budapesti könyvtárának, hogy vendégül látott minket!