A könyvtárak évezredeken át státuszszimbólumként szolgáltak: a gazdagok és hatalmasok  így kérkedtek a vagyonukkal, befolyásukkal, bölcsességükkel. De, éles ellentétben egy sportkocsival vagy egy sokmilliós karórával ennek a faksznizás mellett értelme is volt: az emberiség által felhalmozott tudás és kulturális örökség megőrzését és fejlesztését szolgálták.

Mára a könyvtárak és levéltárak különböző funkciókra specializálódtak: egyesek a dokumentálásra koncentrálnak, mint például a történeti levéltárak; mások közösségeket ápolnak; a közkönyvtárak pedig azon dolgoznak, hogy a kultúrát és a tanulást mindenki számára elérhetővé tegye. Az 1700-as években ugyanis az egyetemi és egyházi gyűjtemények mellett megjelent egy új műfaj: a kölcsönkönyvtárak.

A közkönyvtár diadala

Európa egyik első modern nyilvános könyvtárát két római katolikus püspök, a Zaluski testvérek építették Varsóban. Később Nagy Katalin kifosztatta a gyűjteményt, és Szentpétervárra vitette magához, ahol az új cári könyvtár alapját képezte. A gyűjtemény egy részét a Szovjetunió a húszas években visszaszolgáltatta – hogy aztán a nácik szándékosan megsemmisítsék azt.

A könyvtárak meghatározó szerepet játszottak a reformációban és emberi jogi mozgalmakban, és érdekes módon a szesztilalom melletti kampányokban. Az 1930-as években Francis Place munkás érdekvédő ágált amellett, hogy „a községi könyvtárak és helyi olvasótermek létrehozása, valamint a közösség számára szórakoztató és tanulságos témájú népszerű előadások vonzóak alternatívát kínálhatnak olyanok számára, akik most jobb híján a kocsmát látogatják”.

Az 1850-es közkönyvtárakról szóló törvény Nagy-Britanniában  előírta, hogy a települések saját közkönyvtárakat nyissanak. A szociáldemokraták is aztán magukévá tették ezt az ötletet, és a közkönyvtárakban a termelési eszközök demokratizálásának eszközét, valamint a tömegek felszabadításának eszközét látták. Magyarországon többek között Szabó Ervin képviselte ezt az iskolát – Budapest lenyűgöző közkönyvtár hálózata máig az ő nevét viseli.

Míg azonban a helyi könyvtárak elsősorban a mindennapos használatra koncentrálnak, az úgynevezett gyűjtőkönyvtárak, mint például az Országos Széchenyi Könyvtár nagyobb hangsúlyt fektetnek a kulturális örökség megőrzésére és gondozására. Az OSZK feladata, hogy gyűjtse, feltárja és megőrizze a magyar nemzeti kultúra írott, nyomtatott, audiovizuális és elektronikus formában létrejött értékeit. Minden megjelenő kiadványból begyűjtenek úgynevezett köteles példányokat, a gyűjteményükben 1601 óta 3 milliónál is több megjelent könyv szerepel. De itt laknak a felbecsülhetetlen értékű Corvinák és ennél is régebbi nyelvemlékek.

A Zinternet

Az OSZK élen jár a források archiválásában és digitalizálásában is – a már emlegetett Corvinákhoz, Mátyás király kódexeihez például online is hozzá lehet férni.

Nem is csoda, hiszen a könyvtáraknak oroszlánrésze volt a hipertext, és végső soron a mai értelemben vett internet kifejlesztésében. A world wide web ugyanis a katalógusrendszerek, kereszthivatkozások és a könyvtárközi kölcsönzés összetett technológiáira épült. De itt nem áll meg a dolog: a könyvátraknak fontos szerep jut a digitális olló bezárásában is. Úttörőként biztosítottak internet hozzáférést a hétköznapi emberek számára már akkor is, amikor a személyi számítógépek és az otthoni internetkapcsolatok még ritka luxusnak számítottak. És mindeközben hatalmas archívumokat digitalizáltak, és az emberiség kulturális örökségének nagy részét tették globálisan elérhetővé.

Mára éppen emiatt az új technológia miatt a könyvtárak újabb átalakuláson mennek keresztül: a az információ áramlás nagy része a digitális térben zajlik, éppen ezért a gyűjtemények tovább szakosodnak.

Kölcsön fúró visszajár

A közkönyvtárak a közösségi funkciókra koncentrálnak, és a korai irodalmi nevelésből is kiveszik a részüket. A levéltárak és kutatókönyvtárak a források és az adatok kezelésében segítenek. Vannak, akik a kölcsön tékákkal kísérleteznek, ahonnan könyveken és médián túl mindenféle eszközök, például szerszámok, közlekedési eszközök és hasonló dolgok is kölcsönözhetőek.

A legmerészebbek pedig még a csendrendeletet is feloldották.

A leghírhedtebb kísérletező a Helsinki Központi Könyvtár, az Oodi, ahol a tetőtéri olvasóterem kellős közepén egy kávézó üzemel, szanaszét csecsemők kúsznak, az alsó szinteken virtuális valóság termek, ipari varrógépek, 3D nyomtatók és podcast-stúdiók népesítik be, a földszinti menzén pedig kóruskoncerteket lehet hallgatni a lazacleves fölött. Egészen elvarázsolt hely.

De a pécsi Csorba Győző Megyei Könyvtár sem rest ringbe szállni: a megyei könyvtár éjfélig tart nyitva, Pécsett és megye-szerte számos fiókkönyvtárukban közösségi eseményeket is szerveznek, sőt, könyvtárbuszokat is indítanak a kisebb falvakba, ahonnan könyveket lehet kölcsönözni, és internet-hozzáférést is biztosítanak a helyi használóknak.

Vendégek

Pécsről és Helsinkiből is csatlakozik egy-egy vendég, és csatlakozik Bécsből egy adatkezelő szakember, aki a könyvtárak történetét kutatja, illetve egyetemen oktatja az adatrendezést és a forráskritikát.

Miszler Tamás a pécsi Csorba Győző Megyei Könyvtár igazgatója, ahonnan számos tagkönyvtárat működtetnek szerte Baranya megyében.

Ulla Leinikka a Helsinki Központi Könyvtár, az Oodi kommunikációs vezetője. Az Oodi 38 fiókkönyvtárát üzemelteti Helsinkiben, és a Helmet könyvtári hálózat része.

Monika Bargmann a Bécsi Egyetem Filológiai és Kultúratusományok Intézetének adatgondozója, és az egyetem 13 tanszékének kutatóit segíti adatok kezelésével kapcsolatban.

A Kaffesatz kávézóban beszélgetünk velük a bécsi Sonnvendviertelben

A teljes adást megtekinthető az eredeti otthonában, a DisplayEurope.eu oldalon 15 nyelvű felirattal; a műsort készítő Eurozine magazin youtube csatornáján angolul, illetve az Átlátszó csatornáján magyarul. Iratkozzatok fel!

Produkció

Ez a műsor az Eurozine és a Display Europe produkciója, amely az Európai Unió Kreatív Európa Programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül. Média partnerekink a belga VoxEurop, a bécsi Okto TV és Magyarországon az Átlátszó.

Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények csak a felszólalóké és a szerzőké, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.

Köszönjük a Kaffesatz kávézónak, hogy vendégül látott minket!