Az anti-aging iparág méretét két éve 47 milliárd dollárra becsülték, és az évtized végéig várhatóan 80 milliárd dollárosra hízik majd ez a méret. Persze a becslések nagy eltéréseket mutathatnak, attól függően, hogy ki mit számít bele az életkor elleni küzdelem kategóriájába. Leggyakrabban a bőr- és hajkezeléseket számítják ide, de beletartozhatnak olyan egyéb platszikai beavatkozások is mint a zsírleszívás és a mellplasztika, illetve az esztétikai fogászat és a diéta-ipar. Ugyanakkor fontos, hogy ne keverjük össze az öregedés elleni kozmetikai küzdelmet az életet ténylegesen meghosszabbító kezelésekkel. Az anti-aging egyszerűen az öregedés látható jeleit igyekszik csökkenteni.

És a nyomás egyre fokozódik: legújabban már huszonéveseket, sőt, tizenéveseket is céloznak marketing kampányok, amelyek megelőző jelleggel ajánlják a botoxot, vagyonokban kerülő tizenhat lépéses bőrápoló rutinokat és mérhetetlenül sok kozmetikai terméket.

Pedig a fiatalság illúziója nem volt mindig ennyire népszerű. Történelmi szempontból aránylag fiatal fejleményről beszélhetünk. Mária Terézia például igen büszkén fitogtatta császárnői tokáit és egyre tekintélyesebb ősz tincseit, mert az ő korában teljesen más volt a szépségideál – az ő kortársaként nekem is kevesebb kozmetikai problémám lenne.

A divatipar egészen az 1960-as évekig nem is a tiniket és huszonéveseket célozta, hanem elsősorban a stabil keresettel bíró középkorú vásárlókat, akik javarészt azért követték a divatot, hogy a társadalmi státuszukat megerősítsék.

Sötét középkorúság

Fontos tisztázni: a középkorúság az nem az öregség egyik alkategóriája. Technikai értelemben 30 és 60 éves kor között középkorú az ember; az emberek elsöprő többségének ugyanis nem a késő negyvenes évei bizonyulnak majd az élete közepének.

Nőkre és férfiakra egészen különböző mértékű nyomás hárul, és ennek az az alapja, hogy a társadalom még mindig nagy mértékben jószágként tekint a nőkre, akiknek a termékenysége és fizikai egészsége hasonlóképpen befolyásolja a pici értékét, mint egy fejőstehénnek. Ennek azonban kevés köze van ahhoz, hogy valójában hogyan érzi magát a bőrében, mennyire sikeres, milyen minőségű emberi kapcsolatokat ápol a környezetével, sőt, hogy milyen mértékben vesz részt például a következő generációk nevelésében és gondozásában.

Ennek ellenére végtelen óraszámban sápítozik a nyilvánosság azon, ha egy nőnek látszó élőlény láthatóan öregszik – de azon is, ha láthatóan küzd az öregedéssel. A „méltóságteljes öregedés” maga is egy teljesíthetetlen elvárás-halmaz: akinek nem kell kemény fizikai munkát végeznie, eleget tud pihenni és kevés az életében a stressz; aki ki tudja fizetni a legjobb minőségű kezeléseket és az állapotához illő ruhákat, sminket, kiegészítőket, az méltóságteljesebbnek fog tűnni, pedig valójában csak gazdagabb.

Klimax komplexum

Nyilvánvalóan fontos vízválasztó a női anatómiával élők számára a változókor, azaz a menopauza, ami sokak számára nagyon megterhelő fizikai tünetekkel jár, és hasonlóan az endometriózishoz és más nőgyógyászati komplikációkhoz, kriminálisan alulkutatott területet képez annak ellenére, hogy többmilliárd embert érint. Ezt a lemaradást kezdte el bepótolni az orvostudomány az utóbbi évtizedekben, és a hormonpótló terápiák, a hormonális alapú inzulin problémák és sok más tünet kezelésére egy csomó új lehetőség áll rendelkezésre.

A biológiai változások lehetnek kevésbé látványosak vagy rajtaütésszerűek a férfi anatómiában, de ettől még az egészségügyi kockázatok stabilan növekednek. A társadalmi attitűdöknek lehet szerepe abban is, hogy a férfiak várható élettartama rendre alacsonyabb a nőkénél.

Persze az öregedéshez való társadalmi attitűdöket elsősorban a kulturális közeg határozza meg.

Vendégek

A mai egyik beszélgetőtárs, a holland író Marleen Wynants a méltósággal öregedés helyett a méltatlan öregedés híve, mert esze ágában nincs betartani az életkorához kapcsolódó elvárásokat – nem fogja vissza magát, nem kér bocsánatot és esze ágában nincs szégyellni magát, amiért idős. Marleen a holland nyelvű belga folyóirat, a rekto:verso szerkesztőbizottságának tagja.

Lóránt Zsófia eszmetörténész a Bécsi Egyetem társadalmi átalakulásokat kutató központjának, a RECET-nek a munkatársa, Magyarországon sokáig a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület, azaz a NaNe tagja volt és a családon belüli erőszak áldozatait támogató segélyvonalon is dolgozott.

Fiona Rupprecht pedig gerontológus kutató szintén a Bécsi Egyetemről.

Tiszta viszonyok

Ennek a beszélgetésnek a házigazdája a bécsi Alte Schmiede Kunstverein, azaz az Öregkovácsok Művészeti Egyesület, akik a Schwedenplatz közelében, bécs belvárosában ingyenes kulturális programokat tartanak minden nap ebben az egykori nehézkovács-műhelyből kialakított gyönyörű házban.

A Középidő az Eurozine és a Display Europe produkciója. Média partnerekink a bécsi Okto TV és Magyarországon az Átlátszó. Ez a talk show az Európai Unió és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozásával készül.

Fontos, hogy a kifejtett nézetek és vélemények a megszólalók és a szerzők sajátja, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé értük.